2013. december 12., csütörtök

Maddening Affection 1.fejezet

Észre sem vette és hamar beesteledett. Szinte az egész nap a készülődéssel, szervezéssel és a dekorálással ment el, nem is volt csoda, hogy néhány órával a bál előtt ledőlt, hogy pihenhessen kicsit. Hiába próbált visszamenni abba a világba, ahol a fiú volt, nem tudott. Aztán hirtelen egy ismeretlen helyen találta magát, egy hatalmas ágyban és ki akarta nyitni a szemét, de valami azt súgta neki, hogy ne tegye.

Pár pillanat múlva egy forró szájat érzett meg a bőrén, ami gyengéd és apró csókokat lehelt rá. Az érzéstől akaratlanul is néhány jóleső sóhaj hagyta el ajkait, de még mielőtt megcsókolták volna felébredt. Idegesen kapkodta a fejét, hogy tényleg csak álmodta-e, de nem látott senkit. 

Nagyot sóhajtott, de ebben nemcsak megkönnyebbülés volt, hanem csalódottság is és maga sem értette miért. Szemeiben könnyek gyűltek és lassan csorogtak le az arcán egészen a párnára, melynek anyagába úgy ivódtak be, mintha nem is lettek volna. A távolból lépteket hallott, mire igyekezett gyorsan összeszedni magát és felszárítani a könnyeit. Berohant a fürdőbe, levetkőzött, összekötötte a haját és beállt a zuhany alá, közben pedig alaposan megmosta az arcát.

Mire végzett és megtörölközött két menyasszonya és húga Anne már várták, hogy segítsenek neki elkészülni. Igyekezett jó dolgokra gondolni és nem kimutatni, hogy a fiú miatt szomorú... megint. Ha Lucy és Jessica rájönnek, annak tuti faggatás lenne a vége és minden apró részletről be kellene nekik számolni, ráadásul úgy, hogy Anne semmit sem tud az álmokról. Nem is említette neki, mert félt, hogy azzal csak elszomorítaná.

Inkább igyekezett belemenni minden téren a hülyéskedésbe és magával is elhitetni, hogy nem bántja semmi, de bárhogy is igyekezett, Lucy elől nem tudta teljesen eltitkolni, hisz a vérvonalából hozzá közelállók nagyon is jól tudták, hogy éppen mi jár a fejében vagy hogyan is érez. Az erkélyre ment, mielőtt a másik két lány előtt feltehette volna a kérdést.

A vendégek lassan gyülekeztek, hisz mire rászánta magát, hogy lemenjenek, már sokan voltak a kastélyban. Semmi kedve nem volt a bálhoz, de a ruha és a hozzá tartozó maszk annál inkább kedvére volt. Körbejárta a helyiséget és mindenkivel beszélt legalább öt percet, majd amikor a tiszteletkör véget ért, csak meghúzódott a háttérben és csak figyelt, annál is inkább, mert szerette volna megóvni húgát, hisz neki ez az első bálja, amin kapcsolatba kerülhet a többi vámpírral, bár azt is be kell vallania, hogy minden eshetőségre kiképezték és hamar felismeri a bajt, ő pedig közbeléphet, ha kell.

Már éppen ott tartott, hogy fogja magát és feltűnés nélkül visszamegy a szárnyukba, amikor belépett néhány titokzatos alak az ajtón. Azonnal odakapta a fejét és egyikükről képtelen volt levenni a szemét. Világos haja volt és vörösen izzó szemei, amik azonnal megbabonázták és ugyanazt kezdte érezni, mint korábban azzal a sráccal. Különleges maszkja volt, melynek egyik oldala nem fedte arcát, de a frufrujának hosszúsága igen és a szája is el volt takarva.




Azok a szemek azonnal elbűvölték, amint rá nézett velük és még hirtelen azt is elfelejtette, hogy miért akart elmenni vagy miért is van ott. Lába a földbe gyökerezett, szíve hol hevesen vert, hol kihagyott néhány ütemet és a hasában pillangók repkedtek. Jól ismerte már ezt az érzést és be kellett vallania magának, hogy már nagyon hiányzott neki.

 Egy ideig még jàrkált a tömegben, hogy alaposabban felmérje az idegent és  a társát is. Röviddel később azt vette észre, hogy a neki tetsző srác őt bámulja minden egyes lépésnél figyeli és csak arra vár mikor beszélhetnek négyszemközt.  Még tett néhány tiszteletkört és mindenkivel beszélgetett kicsit, majd alaposan körül nézett és mikor meglátta a srácot a közelében, feltűnés nélkül kiment a legközelebbi erkélyre és csak várt.

Nem is kellett sokat várakoznia, hamarosan meg is jelent. Arra lett figyelmes, hogy két kar ragadja meg az övét és mikor magafelé fordította, belenézett azokba az izzó vörös szemekbe, teljesen elveszett bennük. Minden tagja zsibbadni kezdett és úgy érezte magát, mintha részeg lenne. Nagyot nyelt, ahogy  a srác lassan végignyalt ajkain olyan szexisen, hogy azonnal elveszítette azt a kevés önuralmát ami még maradt.


Felsóhajtott, mikor a srác felemelte az egyik kezét, megragadta vele az állát és bezárta közöttük a távolságot, hogy gyengéden összeérinthesse ajkaikat. Cseppet sem lepődött meg, hogy teste azonnal reagált és válaszolt az ajánlatra, száját pedig úgy nyitotta résnyire, hogy kérnie sem kellett.

 A srác ajkai elváltak az övétöl és levándoroltak a nyakára, amitől reszketni kezdett a teste és néhány halk sóhaj hagyta el a száját. Karjait átfonta "támadója" nyakán, ujjaival a hajába túrt és nem akart mást, csak hogy elvonuljanak és zavartalanul egymásba feledkezhessenek. Az édes támadás közben annyira elveszítette az eszét, hogy már ott tartott a helyszínen megadja magát, szerencsére megzavarták őket.

Az idősebb vámpírok közül az egyik jelent meg fiával az oldalán és éppen az élet kellemes dolgairól mesélt neki és a néhány ezer évvel ezelőtti időkről, mikor nem kellett az emberek elől ennyire rejtőzködni. Szinte azonnal elváltak egymástól, majd először ő, aztán a srác indult vissza a vendégekhez. A tömegben hamar megtalálta a húgát, aki a srác barátjával beszélgetett.

- Kyujong, ő itt a nővérem Jan. - Mutatta be őket egymásnak. - Jan, ő itt Kyujong.

Illedelmesen meghajoltak és el is mosolyodtak. Bár Jan nem vallotta be, de Kyujong-ban is volt valami, ami megtetszett neki. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy csak azt vette észre, hogy a derekára két kar fonódik. Nem is foglalkozott vele különösebben, hisz számtalanszor eljátszották vele a vőlegényei és a család néhány más férfi tagjai.

Nagyon meglepődött, mikor a másik srác megszólalt. - Ő itt Jungmin. - mosolyodott el. - Úgy tűnik a nővéreddel jól ismerik egymást.

Jan próbált szabadulni, de az őt ölelő nem akarta elengedni és csak addig engedte kicsit eltávolodni, míg felé fordult és tekintetük össze nem fonódott. Úgy érezték, mintha megszűnt volna körülöttük és csak ők lettek volna. Mielőtt bármi is történt volna közöttük, néhányan a vendégek közül hangosan elnevették magukat, ez pedig elég volt ahhoz, hogy néhány pillanatra kizökkenjen a srác bűvköréből, majd kiszakadjon a karjaiból és elinduljon a szárnyuk felé, ahol csak az ő szobáik vannak.

Nem nézett semmit és senkit, csak lépésről lépésre haladt a nagy kőajtóig, ami lassan és időnként csikorogva nyílt ki. Azt bezárta maga után, majd 100 méterrel később egy hatalmas szétnyithatós faajtóval találta magát szemben, amit újabb 100 méterrel távolabb ismét követett egy fa ajtó, de ebben már volt üveg is. Az utóbbit nyitva hagyta és nagy léptekkel menetelt a hal felé. Onnan két irányban lépcső vezetett fel egy-egy folyosóig, amelyek a hálószobáké voltak.

Valahol az egyik folyosó közepén volt az ő szobája. Bement, de résnyire nyitva hagyta az ajtót, maga sem tudta miért. Az erkélyajtóhoz sétált, majd egy mozdulattal kitárta és kiment az erkélyre. Nem tudta meddig bámulta a csillagokat, de mikor megfordult és belépett az ajtón a szobájába, hirtelen Jungmin termett előtte és egy gyengéd csókba vonta. A következő, amire feleszmélt az az volt, hogy a fiúval feküdtek egy ágyban, éppen mélyen egymásba feledkezve és egy száj hagyta el az övét, majd fogak mélyedtek a nyakába és utána vért érzett a szájában, ezután minden elsötétedett előtte.

Mikor legközelebb magához tért, már világos volt. Ahogy kinyitotta a szemét, egy vörös rózsát látott meg a mellette lévő párnán, amire azonnal elmosolyodott, majd bevillantak a tegnap éjjel történtek foszlányai. Idegesen kapkodta a fejét, majd felemelte a takarót és akkor látta meg, teljesen meztelen. Hát tényleg nem álmodta? Megnyalta a száját és alvadt vért érzett meg rajta. Egyáltalán nem türelmetlenkedett, mert nagyon is jól tudta, hogy hamarosan ismét találkoznak és lehet hamarabb, mint várná.