2014. február 8., szombat

Maddening Affection 2.fejezet

Hetek teltek el azóta a bizonyos este óta, mikor Jan lefeküdt Jungmin-nel, de egy cseppet sem bánta, mert álmaiban találkozott vele. Az a srác, aki álmaiban a fához volt kötözve, ő volt. Anne-nek nem mondta el, mert nem szerette volna, ha amiatt aggódik, hogy hiányzik neki Jungmin, ráadásul akkor este meg is adta magát neki, inkább szívesebben hallgatta, hogy Kyujong-ról áradozik.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban hiányzott neki a fiú, de már ott tartott, hogy talán eljött az ideje, hogy elfelejtse. Huga unszolására elmentek egy klubba, ahová mindenféle nép jár és iszogattak, de nyitva tartotta a szemét. Az első adandó alkalommal kirángatja majd a lányt, ha baj lenne és a saját terüketükön folytatják a bulit. Amúgy se akart bemenni egy olyan bárba, ahol Anne-nek baja eshet, a családjáért bármit megtenne.

 Ahogy beléptek, már akkor tudta, hogy az a néhány vámpír hugára feni a fogát és ezért közvetlenül a hátsó kijárat közelébe ültek. Anne nagyon jól érezte magát, ő pedig képtelen volt elengedni magát egy olyan helyen, ahol egyetlen családtagjuk sincs. Szerencsére néhány bunkó pasi balhézni kezdett és verekedés tört ki, ő pedig megragadta a lány csuklóját és kihúzta magával.

Az utcán végig a pasik bunkósága volt a téma, de nem tudott felengedni, míg át nem lépték a területük határát. Onnantól kezdve nem volt miért aggódniuk, hisz családtagjaik óvó tekintetei figyelték minden lépésüket. Innentől kezdve abba a klubba vagy kocsmába mehettek be, ahová akartak. Volt néhány közöttük, amikben még sosem volt és hajtotta a kíváncsiság is, hogy új élményekkel gazdagodjanak.

Gondolkodás nélkül mentek be. A pultos ismerős volt és néhányan voltak bent a családból is. Már a pultnál elszórakoztatták őket és az csak a hab volt a tortán, hogy még néhányan udvarolni is kezdtek nekik. Jan elfogadta az érdeklődést és jól elszórakozott, de Anne folyamatosan arra gondolt milyen jó lenne, ha Kyujong is betoppanna és megszabadítaná őket a sok szexéhes vámpírtól, de volt valami az egyikben, ami felkeltette a figyelmét.

Annyira összemelegedtek, hogy már azon gondolkodtak keresni kellene egy olyan helyet, ahol nyugodtan elszórakozhatnak. Rövidesen fel is álltak és elindultak a hátsó kijárat felé, hogy a sikátorban végre megtehessék. Ahogy ki értek, a pasik neki lökték őket a téglafalnak és nyakukra tapadtak. Jan rögtön ellökte magától a férfit, mert fogait bele akarta mélyeszteni a bőrébe, hogy kiszívhassa a vérét és ekkor Anne is felszisszent.

Rögtön letépte róla a másik férfit és védelmezi kezdte őt.

- Hmmm.... - mondta az egyik. - A fiatalabb még szűz.

- A másik sajnos nem, de jól elszórakozunk majd vele. - csatlakozott be a másik is.

Mindketten elindultak Jan felé. - Nyugi cica, élvezni fogod.

- Azt nem hinném! - hallott meg egy ismerős hangot a semmiből.

Mikor a két férfi szétvált, akkor látta meg Jungmin-t és Kyujong-ot három másik sráccal a háta mögött. Hogy kerülhetnek ide és egyáltalán mit keresnek? A hátsó három fiú elindult a pasik felé és lefogták őket, míg Jungmin és Kyujong a lányokhoz értek és szó nélkül felkapták őket az ölükbe, majd eltűntek.

Mikor Jan magához tért, egy szobában találta magát egy hatalmas ágyon, de senki sem volt vele. Amint felkelt az ágyról, az ajtó kivágódott és Kyujong lépett be rajta, majd miután bement, kulcsra is zárta. Nagyot nyelt, mert nem tudta ezután mi következik. Hátrálni kezdett és cseppet sem lepődött meg, mikor a fiú követte őt, de arra nem számított, hogy neki nyomja a falnak és éhesen ajkainak esik.

A következő pillanatban ellökte magától és olyan távol ment tőle, amennyire csak lehetséges volt, de a fiú nem akarta megérteni, hogy kikosarazták.

- Ne menekülj. - mondta a lánynak. - Nem foglak bántani.

- Ne gyere közelebb. - szólt remegő hanggal és tudta, hogy cseppet győzte meg.

Még mielőtt bármit is léphetett volna, a fürdőszobába ment és bezárkózott, de nem élvezte a nyugalmat, mert azonnal dörömböltek az ajtón.

- Hol van Jan? - hallotta meg Jungmin aggódó hangját.

A fiú az ajtóhoz lépett és lassan végigsimított az ajtón, hogy megbizonyosodjon róla Jan jól van. Érezte, hogy zavarodott és dühös és tudta, hogy részben amiatt, mert elhozták őket a biztonságos területről. Nagyot nyelt, mikor a lány ellökte magát az ajtótól, majd a mellkasával ismét neki támaszkodott, mintha érezné, ahogy végigsimít a mellein. Nem érdekelte, hogy barátja még ott van, csak élvezte a pillanatot. Legszívesebben ajtón keresztül megerőszakolta volna, de várnia kell, amíg a lány kinyitja az ajtót.

Mindketten lehunyták a szemüket és halk sóhajok szöktek ki ajkaik közül, miközben az ajtót simogatták. Jungmin nem bírta tovább és jó incubus-hoz méltóan hirtelen megjelent a lány mögött és rárontott. Gondolkodás nélkül előrébb hajolt, bal kezével közelebb húzta Jan-t magához és éhesen kapott ajkai után, miközben jobb kezével a melleit simogatta, majd lassan becsusszant a bugyijába és ujjaival a csiklója körül kezdett körözni.

Ahogy Jan halkan belenyögött a csókba, teljesen feltüzelte és alig várta, hogy az ágyban kössenek ki, de még várnia kellett. Tudta, hogy párja is türelmetlen, hisz a keze után nyúlt, mutató és középső ujját a bejáratához vezette, míg a hüvelyket rásimította csiklójára és megragadta az ajtót, felkészülve a következő lépésre. Teljesítette a kérését, mert két ujjával belé hatolt, miközben a harmadikkal gyenge pontját simogatta és majd elvesztette az eszét, mikor egy hatalmas kéjes sikoly hagyta el a lány száját. 

Nem bírta tovább. Kihúzta a kezét a lány a bugyijából, maga felé fordította, felkapta az ölébe és kinyitotta az ajtót, majd elsétáltak az ágyig és ledobta magukat rá. Olyan gyorsan dobálta le magukról a ruhát, hogy alig fél perc múlva meztelenek voltak és a lány combjai között feküdt. Férfiassága fájón lüktetett szerelme bejáratánál. Egy hatalmas lökéssel hatolt belé és ajkai rögtön levándoroltak a nyakára, fogai pedig belemélyedtek a bőrébe.

Fájdalmasan sikított fel és próbált küzdeni, de Jungmin hamar elérte, hogy elgyengüljön és annyi ereje sem maradt, hogy kiabáljon. Félig eszméletlenül feküdt a fiú alatt és nem hitte, hogy élvezni fogja, de valahogy mégis sikerült átlendülnie a határon. Jungmin nagyot nyögve, szorosan hozzábújva élvezett él és erőtlenül lökött néhányat, mielőtt elaludt volna.

Mikor legközelebb magához tért, már reggel volt. Ahogy felnézett, nem látta Jungmin-t sehol, de ahogy felült, a párna huzatán alvadt vér volt. Lehetséges, hogy ennyire bedurvultak a múlt éjjel? Lassan kászálódott ki az ágyból és bement a fürdőszobába, ahol rögtön a tükör előtt állt meg. Ahogy belenézett a tükörbe, meglátta a vért a nyakán. Azonnal tisztogatni kezdte és amint ez megtörtént, meglátta a mély pontszerű sebeket a nyaka bal oldalán.

Összekapta magát és lement a konyhába, ahol éppen Jungmin és Kyujong vitáztak.

- Bízd rám Jan-t. - javasolta Kyujong barátjának.

- Felejtsd el!

- Miért? - erősködött tovább.

- Veled is úgy járna, mint az éjjel velem. - próbálta rövidre zárni Jungmin, de barátja nem hagyta.

- Azt nem hinném.

- Nem? Veled ellentétben és szerelmes vagyok belé! - védte a lányt.

- Érdekesen mutatod ki. - gúnyolódott Kyujong.

- Mit vársz tőlem? Egy rohadt vérszívó szörnyeteg vagyok, aki képtelen visszafogni magát, mikor a nő akit szeret őrülten megkívánja! - csattant fel.

Jan úgy tett, mintha semmit se hallott volna és úgy ténykedett a konyhában. A hűtőben kotorászott, mikor Anne is megjelent, majd külön vonultak enni, de húga bárhogy faggatózott, nem mondott el semmit sem az éjszakáról, sem a harapásról a nyakán, de együtt mozgott Jungmin-nel, ahogy teltek a napok, de nagyon vigyázott mennyire mutatta ki, mikor megkívánta.