2013. november 26., kedd

Maddening Affection - Pilot

Jan-t kiskora óta különös álmok gyötörték. Egy lepusztult és a világ elől elrejtett világról és a benne raboskodó vámpír hercegről, aki egy fának a rabja volt. Békésen aludta álmát és mozdulatlansága arról árulkodott, hogy talán már fel sem ébred.



Ahogy közelebb ment, meglátta az őröket, akik ügyeltek arra, hogy ne háborgassák. Nagyot nyelt, mielőtt tett néhány lépést, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a férfit és amikor megállt, nagyon meglepődött, hogy az őrök semmit sem reagáltak. Ismét nyelt egyet, majd lassan és megfontoltan tovább lépkedett a fához.

Alaposan végignézett a srácon és észre sem vette, hogy teljesen a bűvkörébe esett és megállíthatatlanul közeledik felé anélkül, hogy az a bizonyos belső hang figyelmeztetné a veszélyre. Bár hezitálva, de megtette az utolsó lépést. Olyan közel volt hozzá, hogy ha megakarta volna csókolni, csak lábujjhegyre kellett volna állnia és máris ajkaiba ütközött volna.

Felemelte kezeit, ujjaival és tenyerével először az arcán simított végig, majd a vállain és a mellkasa előtt keresztbe tett kezein, amiket a fa ágai szorosan a testéhez ölelt. Ágak kúsztak lassan a dereka köré és emelték fel, amikor a fiú szájából kicsordult néhány csepp vér. Hirtelen úrrá lett rajta a vágy és arra biztatta, hogy csókolja meg.

Nem teketóriázott, azt a kevés távolságot is bezárta közöttük ami volt és gyengéden összeérintette a szájukat. Egy zsebkendővel letisztogatta a vért mindkettejük szájáról, majd lassan távolodni kezdett, mikor az ágak elengedték.

Ezután rögtön fel is ébredt. Mikor felült, furcsa ízt érzett a szájában, de különösebben nem is törődött vele, inkább kikászálódott az ágyból és bement a fürdőbe. Mikor belenézett a tükörbe, akkor látta meg, hogy véres a szája széle és még nem alvadt meg teljesen. Gondolkodni kezdett, hogy nem-e egy vérrel teli zacskó kiszipolyozása után aludt-e el, de nem emlékezett semmi ilyenre és az ágy környékén sem talált semmi erre utaló nyomot, majd eszébe jutott az álma és ekkor nézett a kezében lévő véres zsebkendőre.

Különleges nap a mai. Ahogy leszáll az éj, eljön a vámpírok éjszakája. Bár álarcos bál lesz, mégis úgy érezte semmi kedve hozzá, valami mégis azt súgta, hogy menjen el.

Eközben a fa által rabul ejtett srác kinyitotta a szemeit és a társaira nézett, akik még mindig mellette álltak. Hiába kérte őket, hogy engedjék el, nem tették. Folyamatosan arra a bizonyos csókra gondolt, amit nemrég kapott. Erőt vett magán és egyetlen mozdulattal törte el az őt fogva tartó ágakat.

Mikor kinyitotta a szemeit, sötét volt és nem tudta hol van. Tapogatózni kezdett és akkor jött rá, hogy egy kriptában egy kőkoporsóban fekszik. Felemelte kezeit, neki nyomta a fedelének és elmozdította. Ahogy felült, félhomály volt a helyiségben és nemsokkal később társa is felébredt.


2 megjegyzés: