2014. június 9., hétfő

Maddening Affection 3.fejezet

Már majdnem három hét telt el, mióta Kyujong meglepte Jan-t a szobában és azóta harcolt a Jungmin iránt érzett vonzalommal. Egyetlen egyszer sem mutatta ki mennyire megőrül azért, hogy a fiú leteperje és a legmocskosabb módokon tegye a magáévá. 

Jungmin arcáról szinte sütött, hogy tudja ezeket a vágyait, mégsem tett semmit, csak minden alkalommal nagyot nyelt, vett egy hatalmas levegőt, majd kifújta, hogy ezzel is lenyugtassa magát, nehogy akarata ellenére rontson rá, pedig minden porcikája ezt súgta.

Eközben Jan hugának drámája is szépen kezdett alakulni, hisz Kyujong érdeklődése egyre inkább kezdett halvaányulni és ezt egy idő után már nem lehetett bírni, ennek ellenére még mindig nem jött rá, hogy testvére után érdeklődik, ami a Jungmin-nal alakuló szerelmi szálra is rányomta a bélyegét.

Nővére Anne előtt egyre furcsábbá vált az elmúlt időszakban és már olyan dolgokat sem mondott el neki, amiket korábban. Elkeserítette, hogy ugyanolyan a viszony Jan és Jungmin között, mint közte és Kyujong között, de ahogy belegondolt nem is igazán volt miért panaszkodnia, hisz tőle ugyebár nem kapta meg azt a figyelmet, amit szeretett volna, Youngsaeng személyében viszont igen.

Ő úgy udvarolt neki, ahogy Kyujong-ot szerette volna, ám legnagyobb bánatára néhány apró csókon kívül semmi sem történt közöttük. Legbelül bármit megadott volna azért, ha csak egyetlen alkalommal is úgy érintette volna meg, ahogy azt óhajtotta volna tőle. Épp a konyhába ment le nővéréhez, amikor látta, hogy zavartan néz maga elé és hatalmasokat nyel.

- Mi a baj? - próbálja faggatni nővérét, de nem kap választ. - Jan, kérlek... - hangján lehet hallani, hogy a sírás kerülgeti és ekkor fordul oda hozzá.

- Semmi baj. - suttogja enyhén rekedtes hangon a fiatalabbnak és magához öleli. - Ne aggódj.

Anne megkönnyebbülten öleli magához testvérét, de érzi, hogy valami nem stimmel. - De hisz reszketsz!

- Csak levegőznöm kell egy kicsit. - nyugtatja húgát és úgy tűnik sikerrel, mert elindultak ki az udvarra.

Odakint még százával sütött a nap, sugarai kellemesen melegítették a lányok bőrét, de az idősebb reszketése nem akart elmúlni, sőt egyre csak erősödött, ahogy közeledett az éj. Jan rettegett az éjszakától és az őt kísértő erotikus álmoktól, amikben hol Jungmin kapja el és teszi szenvedélyesen magáévá, hol Kyujong, vagy pedig a Leader és a múlt éjjelire visszagondolva mindannyian elkapták, felgyorsult a légzése és a szíve is kihagyott néhány ütemet.

- Vámpír dolog? - szakította meg a csendet Anne.

- Ühm. - válaszolta egyszerűen, mert tudta, hogy erről a részéről nem igazán fogja faggatni. - Hogy haladsz Kyujong-al?

- Sehogy. - húzta el a száját a fiatalabb. - Felém sem néz, de Youngsaeng, ő... és te Jungmin-nel?

- Hagyjuk. - legyintett Jan.

- Hogyhogy?

- Úgy, hogy ha Lucy itt lenne, azt mondaná, hogy rám férne néhány jó dugás. - alighogy kimondta, mindketten nevetni kezdtek.

- Jan, kérdezhetek valamit?

- Mondd.

Anne kicsit habozott, hisz ezt még sosem merte megkérdezni senkitől, pláne tőle nem, de most kíváncsisága erősebb volt. - Milyen a szex vámpírként?

A kérdés cseppet sem érte váratlanul, mégis olyan volt, mintha nem is ő kérdezte volna. - Sokkal intenzívebben éled meg, mint emberként. Forró, vad és időnként nagyon mocskos. - ránézett a lányra, majd folytatta. - Az elejétől bizseregsz, egészen addig, míg el nem önt a forróság és mikor vége, olyan mint a vihar után. Minden nyugis és visszakerül a helyére, de ha így haladok, megőrülök.

Észre sem vették, hogy Hyun Joong minden szavukat hallotta. A fiú csak akkor hagyta magukra a lányokat, mikor végre Jungmin is lement, de csak azért, hogy megtudja merre van a párja.

- Yah, Jungmin-ah. - szólalt meg az idősebb. - A csajodat majd szétfeszíti a vágy, én a helyedben kezdenék vele valamit.

A fiú csak sóhajtott egyet, mert nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen: engedjen a mindent elsöprő vágynak vagy inkább csak maradjon tétlen, végignézve ezzel párja vívódását is. Mikor szerelme bement, azonnal felállt és követte őt a szobájukig, de Kyujong megállította.

- Jungmin. - kezdte el, de nem hagyta a fiatalabb neki befejezni a mondatot.

- Hyung, majd később. - próbálta lerázni, de hiába.

- Tudom.

- Micsodát? 

- Ne nézz hülyének. Még a vak is látja, hogy már nem a tiéd. - mondta ki egyenesen Kyujong, tudva, hogy igaza van. - Beviszed magaddal a fürdőbe és eljátsszátok, hogy mekkorát dugtok. Mindenki tudja.

A mondat után rögtön otthagyta hyung-ját és bement a szobájukba és magukra zárta az ajtót. A tervük tehát megbukott és ha így halad, hamarosan elveszíti a nőt, akit szeret és ha nagyon akarja, kényszeríti, hogy legyen az övé. Addig Kyujong nem is próbálkozott, hisz mikor a lánnyal volt és elbűvölte, mindig arra utasította, hogy annyira élvezze, hogy ne gyanítsanak semmit, de Hyun Joong lebeszélte róla. Még most is visszhangzik a fejében. ~ Ne kényszerítsd! Csak azért hagyja vámpír létére, hogy elbűvöld, mert érez irántad valamit. Légy tisztességes és nyerd el a szívét. ~

Be kellett vallania, hogy hyung-jának igaza volt és úgy tett az elmúlt másfél hétben, de csak azt érte el, hogy Kyujong ismét megpróbálja tőle elcsábítani szerelmét, mert tudja, hogy már nincs meg közöttük az az izzó szenvedély, ami még rögtön az elején megvolt. 

Valahogy el kell nyernie a szívét, hogy vele maradhasson és ne másnál keresse a szerelmet. Ekkor jutott eszébe az beszélgetés, amit a második szeretkezésük után folytatott le Kyujong-gal és cseppet sem volt ínyére, pláne nem azután, hogy az azelőtti éjjel megkérte, hogy mondjon le Jan-ről.

- Gondolkodtál azon, amit a múlt éjjel mondtam neked? - kérdezte Kyujong.

- Hyung, kérdeznék valamit.

- Bátran.

- Miért akarod Jan-t, mikor te az elejétől fogva Anne-t akartad? - bökte ki végül.

- Hogy miért? - kérdezett vissza az idősebb. - Mondjuk azért, mert tudja hogyan kell bánni a pasikkal.

- Ennyi az egész?

- Van benne valami megmagyarázhatatlan, ami vonz. Az pedig ráadás, hogy nem szűz.

- Mi a bajod azzal, ha egy lány még szűz? - csattant fel Jungmin. - Én a helyedben kifejezetten örülnék neki!

- Nem azzal van a bajom, hogy Anne még szűz, hanem azzal, hogy nincs benne kihívás.

- Mi lesz, ha Jan sem lesz kihívás többet, miután megkaptad?

- Az nem létezik. Szegény Jungmin-ah... nem tudsz élni a lehetőségeiddel. - nevetett Kyujong.

- Most jól jegyezd meg, amit mondani fogok, hyung! Amíg velem van, egy ujjal sem érhetsz hozzá, de ha valami miatt el kellene válnom tőle, akkor sem rád, hanem Hyun Joong hyung-ra bíznám!

- Nos akkor, győzzön a jobb. - kacsintott rá hyung-ja.

 Gondolataiból az arcát simogató két gyengéd kéz zökkentette ki. Nem értette miért ilyen kedves és gyengéd vele Jan, hisz nem is olyan rég még távolságtartó volt és utálta. Lehet, hogy azért, mert nem kényszerített rá semmit és csak akkor érintette meg, ha kérte vagy ha magától hozzábújt. 

Nem tudta mire vélni, mikor a lány lehúzta magához és gyengéden összeérintette ajkaikat, ennek ellenére elmerült a csókban és magához ölelte őt. Jó ideje ez volt az első gyengéd csókjuk, mióta először együtt töltötték az éjszakát. Nem gondolkodott, csak elmélyítette a csókot és lassan a falhoz mentek.

Szerelme néhány pillanatra megszakította a csókot, hogy lehúzhassa róla a pólóját, majd ismét ajkaira tapadt és lassan behátráltak a fürdőbe. Két kéz kúszott le a nadrágjához és kezdték kibontani a nadrágját, de ekkor eszébe jutott miről beszélgetettek néhány hete.

- Jungmin, hagyd abba! - rimánkodott a fiúnak, de ő meg sem hallotta. - Kérlek. - zokogása elég volt ahhoz, hogy végre abbahagyja és eltávolodjon tőle.

- Mi a baj?

- Engedjetek el a húgommal együtt. - követelte a lány.

- Azt nem tehetjük. - mondta a fiú.

- Mi? - csodálkozott Jan.

- Túl veszélyes lenne, ha elmennétek. Sokan fenik rátok a fogukat. 

- Te ezt hogy képzeled? Akaratunk ellenére tartotok itt minket és a tetejében még ránk is kényszerítetek dolgokat!

- Itt vagytok, mert muszáj és szeretünk titeket. 

- Annyira, hogy bármit meg kell tennünk érte cserébe? - emelte fel a lány a hangját és cseppet sem jogtalanul.

- Miről beszélsz?

- Úgy érzem, mintha megerőszakoltál volna és részben így is van!

- Sajnálom. - suttogta a lánynak. - Többé nem fordul elő.

Úgy távolodott el tőle, mintha elűzték volna. Ezt nem teheti meg még egyszer! Megígérte neki, hogy semmit nem kényszerít rá és ezt minden áron befogja tartani, még akkor is, ha megőrül tőle. Megállt tőle alig néhány méterre és a nadrágjával babrált.
 

- Miért távolodtál el? - kérdezte Jan, miután nagyot nyelt.

- Ne csináld ha nem akarod. - válaszolta

Jan úgy érezte, mintha egy kést döftek volna a szívébe. Nagyon fájt neki, hogy most tolja el a fiú, amikor ennyire megőrül érte és bármit megtenne, ha most ugyanúgy az övé lehetne, ahogy az első este is. Küzdött a sírással és már ott tartott, hogy otthagyja, de valami azt súgta neki, nehogy feladja és így is tett.

Lassan közeledett a fiú felé és ellentmondást nem tűrően először átölelte, majd kicsit elhúzódott és ajkaival a mellkasát kezdte csókolgatni. Úgy tűnt jó úton jár, mert nem ütközött akadályba és néhány jóleső sóhaj is elhagyta Jungmin száját, miközben egyre feljebb és feljebb csókolta őt. 

Mielőtt rátérhetett volna a nyakára, a fiú szájába ütközött. Nem tehetett róla, de halkan felnyögött és az csak olaj volt a tűzre, hogy össze is érinthette őket.  

Jungmin önuralma egyre csak fogyott, ahogy szerelme édes kis szája lejjebb haladt a nyakára és ott finoman kezdte szívogatni a bőrét. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor megindult felfelé, megcsókolta az állát és érkezett vissza a szájához. Semmi sem utalt arra, hogy kényszerítené magát, sőt... minden porcikájából az sugárzott, hogy mennyire akarja. Megadta magát a vágynak és gondolkodás nélkül szorosan a karjaiba vonta, majd hátrálni kezdtek a falhoz. 

Jan belenyögött a csókba, mikor nekiütköztek a falnak, de egy pillanatra sem engedték el egymás száját. Kezei levándoroltak a fiú nadrágjához, mire ő egyetlen mozdulattal letolta a bokájáig az alsójával együtt, majd ujjai felkúsztak a ruhája alá, egészen a bugyijáig és letépte róla. Innen nem volt már megállás.

Jungmin felkapta az ölébe szerelmét, majd lassan letérdelt és lefeküdtek a földre. Ajkaik forró és szenvedélyes csókban forrnak össze, férfiassága fájón lüktetett szerelme bejáratánál. Egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszként pedig az alatta fekvő egy hatalmas nyögéssel vetette fejét hátra. Egyetlen percig sem hezitál, csípője hátrahúzódik, majd könyörtelenül lendül előre, hogy mindkettejük vágyát szolgálhassa.

Eközben Kyujong halkan nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját, szemei kikerekedtek a meglepettségtől. Jan és Jungmin kényszer és színlelés nélkül szeretkezik. Ez hogy történhetett? Ekkorát tévedett volna? Lehet, hogy Youngsaeng-nek és Hyun Joong-nak igazuk lett volna és tényleg éreznek valamit egymás iránt az elejétől fogva. Túl könnyen vette a dolgokat és most a nő, akiért odavan, azzal a férfival van, aki talán a legnagyobb ellensége.

A másik szobában is egy szerelmi jelenet volt kibontakozóban. Youngsaeng mélyen Anne-be feledkezve próbálta meg elfelejteni a feszültséget és a két fiatalabb között és örült, hogy neki egyáltalán nincs vetélytársa, mert Kyujong már nem érdekelt a kapcsolatukba, de egyet tudott: Jungmin-nak nagyon össze kell kapnia magát, ha Jan-nel akar maradni.

A ház lassan kezdett elcsendesedni, ahogy a két szerelmespár is lassan kifogyott az erejükből és kezdtek elálmosodni, csak Kyujong és Hyun Joong maradtak fent. Az idősebbet egy eddig számára fel sem merülő probléma tartotta ébren, de még maga sem tudta elhinni, hogy ilyen lehetséges, mindenesetre azt tudta, hogy bármi is történjék, a lányt támogatnia kell, még akkor is, ha együtt marad Jungmin-nal vagy megtörténik az, amit Kyujong annyira akar: lehetősége lesz meghódítania őt. Ezekkel a gondolatokkal végre ő is álomba merült és már mindenütt sötétség honolt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése