2014. február 8., szombat

Maddening Affection 2.fejezet

Hetek teltek el azóta a bizonyos este óta, mikor Jan lefeküdt Jungmin-nel, de egy cseppet sem bánta, mert álmaiban találkozott vele. Az a srác, aki álmaiban a fához volt kötözve, ő volt. Anne-nek nem mondta el, mert nem szerette volna, ha amiatt aggódik, hogy hiányzik neki Jungmin, ráadásul akkor este meg is adta magát neki, inkább szívesebben hallgatta, hogy Kyujong-ról áradozik.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban hiányzott neki a fiú, de már ott tartott, hogy talán eljött az ideje, hogy elfelejtse. Huga unszolására elmentek egy klubba, ahová mindenféle nép jár és iszogattak, de nyitva tartotta a szemét. Az első adandó alkalommal kirángatja majd a lányt, ha baj lenne és a saját terüketükön folytatják a bulit. Amúgy se akart bemenni egy olyan bárba, ahol Anne-nek baja eshet, a családjáért bármit megtenne.

 Ahogy beléptek, már akkor tudta, hogy az a néhány vámpír hugára feni a fogát és ezért közvetlenül a hátsó kijárat közelébe ültek. Anne nagyon jól érezte magát, ő pedig képtelen volt elengedni magát egy olyan helyen, ahol egyetlen családtagjuk sincs. Szerencsére néhány bunkó pasi balhézni kezdett és verekedés tört ki, ő pedig megragadta a lány csuklóját és kihúzta magával.

Az utcán végig a pasik bunkósága volt a téma, de nem tudott felengedni, míg át nem lépték a területük határát. Onnantól kezdve nem volt miért aggódniuk, hisz családtagjaik óvó tekintetei figyelték minden lépésüket. Innentől kezdve abba a klubba vagy kocsmába mehettek be, ahová akartak. Volt néhány közöttük, amikben még sosem volt és hajtotta a kíváncsiság is, hogy új élményekkel gazdagodjanak.

Gondolkodás nélkül mentek be. A pultos ismerős volt és néhányan voltak bent a családból is. Már a pultnál elszórakoztatták őket és az csak a hab volt a tortán, hogy még néhányan udvarolni is kezdtek nekik. Jan elfogadta az érdeklődést és jól elszórakozott, de Anne folyamatosan arra gondolt milyen jó lenne, ha Kyujong is betoppanna és megszabadítaná őket a sok szexéhes vámpírtól, de volt valami az egyikben, ami felkeltette a figyelmét.

Annyira összemelegedtek, hogy már azon gondolkodtak keresni kellene egy olyan helyet, ahol nyugodtan elszórakozhatnak. Rövidesen fel is álltak és elindultak a hátsó kijárat felé, hogy a sikátorban végre megtehessék. Ahogy ki értek, a pasik neki lökték őket a téglafalnak és nyakukra tapadtak. Jan rögtön ellökte magától a férfit, mert fogait bele akarta mélyeszteni a bőrébe, hogy kiszívhassa a vérét és ekkor Anne is felszisszent.

Rögtön letépte róla a másik férfit és védelmezi kezdte őt.

- Hmmm.... - mondta az egyik. - A fiatalabb még szűz.

- A másik sajnos nem, de jól elszórakozunk majd vele. - csatlakozott be a másik is.

Mindketten elindultak Jan felé. - Nyugi cica, élvezni fogod.

- Azt nem hinném! - hallott meg egy ismerős hangot a semmiből.

Mikor a két férfi szétvált, akkor látta meg Jungmin-t és Kyujong-ot három másik sráccal a háta mögött. Hogy kerülhetnek ide és egyáltalán mit keresnek? A hátsó három fiú elindult a pasik felé és lefogták őket, míg Jungmin és Kyujong a lányokhoz értek és szó nélkül felkapták őket az ölükbe, majd eltűntek.

Mikor Jan magához tért, egy szobában találta magát egy hatalmas ágyon, de senki sem volt vele. Amint felkelt az ágyról, az ajtó kivágódott és Kyujong lépett be rajta, majd miután bement, kulcsra is zárta. Nagyot nyelt, mert nem tudta ezután mi következik. Hátrálni kezdett és cseppet sem lepődött meg, mikor a fiú követte őt, de arra nem számított, hogy neki nyomja a falnak és éhesen ajkainak esik.

A következő pillanatban ellökte magától és olyan távol ment tőle, amennyire csak lehetséges volt, de a fiú nem akarta megérteni, hogy kikosarazták.

- Ne menekülj. - mondta a lánynak. - Nem foglak bántani.

- Ne gyere közelebb. - szólt remegő hanggal és tudta, hogy cseppet győzte meg.

Még mielőtt bármit is léphetett volna, a fürdőszobába ment és bezárkózott, de nem élvezte a nyugalmat, mert azonnal dörömböltek az ajtón.

- Hol van Jan? - hallotta meg Jungmin aggódó hangját.

A fiú az ajtóhoz lépett és lassan végigsimított az ajtón, hogy megbizonyosodjon róla Jan jól van. Érezte, hogy zavarodott és dühös és tudta, hogy részben amiatt, mert elhozták őket a biztonságos területről. Nagyot nyelt, mikor a lány ellökte magát az ajtótól, majd a mellkasával ismét neki támaszkodott, mintha érezné, ahogy végigsimít a mellein. Nem érdekelte, hogy barátja még ott van, csak élvezte a pillanatot. Legszívesebben ajtón keresztül megerőszakolta volna, de várnia kell, amíg a lány kinyitja az ajtót.

Mindketten lehunyták a szemüket és halk sóhajok szöktek ki ajkaik közül, miközben az ajtót simogatták. Jungmin nem bírta tovább és jó incubus-hoz méltóan hirtelen megjelent a lány mögött és rárontott. Gondolkodás nélkül előrébb hajolt, bal kezével közelebb húzta Jan-t magához és éhesen kapott ajkai után, miközben jobb kezével a melleit simogatta, majd lassan becsusszant a bugyijába és ujjaival a csiklója körül kezdett körözni.

Ahogy Jan halkan belenyögött a csókba, teljesen feltüzelte és alig várta, hogy az ágyban kössenek ki, de még várnia kellett. Tudta, hogy párja is türelmetlen, hisz a keze után nyúlt, mutató és középső ujját a bejáratához vezette, míg a hüvelyket rásimította csiklójára és megragadta az ajtót, felkészülve a következő lépésre. Teljesítette a kérését, mert két ujjával belé hatolt, miközben a harmadikkal gyenge pontját simogatta és majd elvesztette az eszét, mikor egy hatalmas kéjes sikoly hagyta el a lány száját. 

Nem bírta tovább. Kihúzta a kezét a lány a bugyijából, maga felé fordította, felkapta az ölébe és kinyitotta az ajtót, majd elsétáltak az ágyig és ledobta magukat rá. Olyan gyorsan dobálta le magukról a ruhát, hogy alig fél perc múlva meztelenek voltak és a lány combjai között feküdt. Férfiassága fájón lüktetett szerelme bejáratánál. Egy hatalmas lökéssel hatolt belé és ajkai rögtön levándoroltak a nyakára, fogai pedig belemélyedtek a bőrébe.

Fájdalmasan sikított fel és próbált küzdeni, de Jungmin hamar elérte, hogy elgyengüljön és annyi ereje sem maradt, hogy kiabáljon. Félig eszméletlenül feküdt a fiú alatt és nem hitte, hogy élvezni fogja, de valahogy mégis sikerült átlendülnie a határon. Jungmin nagyot nyögve, szorosan hozzábújva élvezett él és erőtlenül lökött néhányat, mielőtt elaludt volna.

Mikor legközelebb magához tért, már reggel volt. Ahogy felnézett, nem látta Jungmin-t sehol, de ahogy felült, a párna huzatán alvadt vér volt. Lehetséges, hogy ennyire bedurvultak a múlt éjjel? Lassan kászálódott ki az ágyból és bement a fürdőszobába, ahol rögtön a tükör előtt állt meg. Ahogy belenézett a tükörbe, meglátta a vért a nyakán. Azonnal tisztogatni kezdte és amint ez megtörtént, meglátta a mély pontszerű sebeket a nyaka bal oldalán.

Összekapta magát és lement a konyhába, ahol éppen Jungmin és Kyujong vitáztak.

- Bízd rám Jan-t. - javasolta Kyujong barátjának.

- Felejtsd el!

- Miért? - erősködött tovább.

- Veled is úgy járna, mint az éjjel velem. - próbálta rövidre zárni Jungmin, de barátja nem hagyta.

- Azt nem hinném.

- Nem? Veled ellentétben és szerelmes vagyok belé! - védte a lányt.

- Érdekesen mutatod ki. - gúnyolódott Kyujong.

- Mit vársz tőlem? Egy rohadt vérszívó szörnyeteg vagyok, aki képtelen visszafogni magát, mikor a nő akit szeret őrülten megkívánja! - csattant fel.

Jan úgy tett, mintha semmit se hallott volna és úgy ténykedett a konyhában. A hűtőben kotorászott, mikor Anne is megjelent, majd külön vonultak enni, de húga bárhogy faggatózott, nem mondott el semmit sem az éjszakáról, sem a harapásról a nyakán, de együtt mozgott Jungmin-nel, ahogy teltek a napok, de nagyon vigyázott mennyire mutatta ki, mikor megkívánta.

2013. december 12., csütörtök

Maddening Affection 1.fejezet

Észre sem vette és hamar beesteledett. Szinte az egész nap a készülődéssel, szervezéssel és a dekorálással ment el, nem is volt csoda, hogy néhány órával a bál előtt ledőlt, hogy pihenhessen kicsit. Hiába próbált visszamenni abba a világba, ahol a fiú volt, nem tudott. Aztán hirtelen egy ismeretlen helyen találta magát, egy hatalmas ágyban és ki akarta nyitni a szemét, de valami azt súgta neki, hogy ne tegye.

Pár pillanat múlva egy forró szájat érzett meg a bőrén, ami gyengéd és apró csókokat lehelt rá. Az érzéstől akaratlanul is néhány jóleső sóhaj hagyta el ajkait, de még mielőtt megcsókolták volna felébredt. Idegesen kapkodta a fejét, hogy tényleg csak álmodta-e, de nem látott senkit. 

Nagyot sóhajtott, de ebben nemcsak megkönnyebbülés volt, hanem csalódottság is és maga sem értette miért. Szemeiben könnyek gyűltek és lassan csorogtak le az arcán egészen a párnára, melynek anyagába úgy ivódtak be, mintha nem is lettek volna. A távolból lépteket hallott, mire igyekezett gyorsan összeszedni magát és felszárítani a könnyeit. Berohant a fürdőbe, levetkőzött, összekötötte a haját és beállt a zuhany alá, közben pedig alaposan megmosta az arcát.

Mire végzett és megtörölközött két menyasszonya és húga Anne már várták, hogy segítsenek neki elkészülni. Igyekezett jó dolgokra gondolni és nem kimutatni, hogy a fiú miatt szomorú... megint. Ha Lucy és Jessica rájönnek, annak tuti faggatás lenne a vége és minden apró részletről be kellene nekik számolni, ráadásul úgy, hogy Anne semmit sem tud az álmokról. Nem is említette neki, mert félt, hogy azzal csak elszomorítaná.

Inkább igyekezett belemenni minden téren a hülyéskedésbe és magával is elhitetni, hogy nem bántja semmi, de bárhogy is igyekezett, Lucy elől nem tudta teljesen eltitkolni, hisz a vérvonalából hozzá közelállók nagyon is jól tudták, hogy éppen mi jár a fejében vagy hogyan is érez. Az erkélyre ment, mielőtt a másik két lány előtt feltehette volna a kérdést.

A vendégek lassan gyülekeztek, hisz mire rászánta magát, hogy lemenjenek, már sokan voltak a kastélyban. Semmi kedve nem volt a bálhoz, de a ruha és a hozzá tartozó maszk annál inkább kedvére volt. Körbejárta a helyiséget és mindenkivel beszélt legalább öt percet, majd amikor a tiszteletkör véget ért, csak meghúzódott a háttérben és csak figyelt, annál is inkább, mert szerette volna megóvni húgát, hisz neki ez az első bálja, amin kapcsolatba kerülhet a többi vámpírral, bár azt is be kell vallania, hogy minden eshetőségre kiképezték és hamar felismeri a bajt, ő pedig közbeléphet, ha kell.

Már éppen ott tartott, hogy fogja magát és feltűnés nélkül visszamegy a szárnyukba, amikor belépett néhány titokzatos alak az ajtón. Azonnal odakapta a fejét és egyikükről képtelen volt levenni a szemét. Világos haja volt és vörösen izzó szemei, amik azonnal megbabonázták és ugyanazt kezdte érezni, mint korábban azzal a sráccal. Különleges maszkja volt, melynek egyik oldala nem fedte arcát, de a frufrujának hosszúsága igen és a szája is el volt takarva.




Azok a szemek azonnal elbűvölték, amint rá nézett velük és még hirtelen azt is elfelejtette, hogy miért akart elmenni vagy miért is van ott. Lába a földbe gyökerezett, szíve hol hevesen vert, hol kihagyott néhány ütemet és a hasában pillangók repkedtek. Jól ismerte már ezt az érzést és be kellett vallania magának, hogy már nagyon hiányzott neki.

 Egy ideig még jàrkált a tömegben, hogy alaposabban felmérje az idegent és  a társát is. Röviddel később azt vette észre, hogy a neki tetsző srác őt bámulja minden egyes lépésnél figyeli és csak arra vár mikor beszélhetnek négyszemközt.  Még tett néhány tiszteletkört és mindenkivel beszélgetett kicsit, majd alaposan körül nézett és mikor meglátta a srácot a közelében, feltűnés nélkül kiment a legközelebbi erkélyre és csak várt.

Nem is kellett sokat várakoznia, hamarosan meg is jelent. Arra lett figyelmes, hogy két kar ragadja meg az övét és mikor magafelé fordította, belenézett azokba az izzó vörös szemekbe, teljesen elveszett bennük. Minden tagja zsibbadni kezdett és úgy érezte magát, mintha részeg lenne. Nagyot nyelt, ahogy  a srác lassan végignyalt ajkain olyan szexisen, hogy azonnal elveszítette azt a kevés önuralmát ami még maradt.


Felsóhajtott, mikor a srác felemelte az egyik kezét, megragadta vele az állát és bezárta közöttük a távolságot, hogy gyengéden összeérinthesse ajkaikat. Cseppet sem lepődött meg, hogy teste azonnal reagált és válaszolt az ajánlatra, száját pedig úgy nyitotta résnyire, hogy kérnie sem kellett.

 A srác ajkai elváltak az övétöl és levándoroltak a nyakára, amitől reszketni kezdett a teste és néhány halk sóhaj hagyta el a száját. Karjait átfonta "támadója" nyakán, ujjaival a hajába túrt és nem akart mást, csak hogy elvonuljanak és zavartalanul egymásba feledkezhessenek. Az édes támadás közben annyira elveszítette az eszét, hogy már ott tartott a helyszínen megadja magát, szerencsére megzavarták őket.

Az idősebb vámpírok közül az egyik jelent meg fiával az oldalán és éppen az élet kellemes dolgairól mesélt neki és a néhány ezer évvel ezelőtti időkről, mikor nem kellett az emberek elől ennyire rejtőzködni. Szinte azonnal elváltak egymástól, majd először ő, aztán a srác indult vissza a vendégekhez. A tömegben hamar megtalálta a húgát, aki a srác barátjával beszélgetett.

- Kyujong, ő itt a nővérem Jan. - Mutatta be őket egymásnak. - Jan, ő itt Kyujong.

Illedelmesen meghajoltak és el is mosolyodtak. Bár Jan nem vallotta be, de Kyujong-ban is volt valami, ami megtetszett neki. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy csak azt vette észre, hogy a derekára két kar fonódik. Nem is foglalkozott vele különösebben, hisz számtalanszor eljátszották vele a vőlegényei és a család néhány más férfi tagjai.

Nagyon meglepődött, mikor a másik srác megszólalt. - Ő itt Jungmin. - mosolyodott el. - Úgy tűnik a nővéreddel jól ismerik egymást.

Jan próbált szabadulni, de az őt ölelő nem akarta elengedni és csak addig engedte kicsit eltávolodni, míg felé fordult és tekintetük össze nem fonódott. Úgy érezték, mintha megszűnt volna körülöttük és csak ők lettek volna. Mielőtt bármi is történt volna közöttük, néhányan a vendégek közül hangosan elnevették magukat, ez pedig elég volt ahhoz, hogy néhány pillanatra kizökkenjen a srác bűvköréből, majd kiszakadjon a karjaiból és elinduljon a szárnyuk felé, ahol csak az ő szobáik vannak.

Nem nézett semmit és senkit, csak lépésről lépésre haladt a nagy kőajtóig, ami lassan és időnként csikorogva nyílt ki. Azt bezárta maga után, majd 100 méterrel később egy hatalmas szétnyithatós faajtóval találta magát szemben, amit újabb 100 méterrel távolabb ismét követett egy fa ajtó, de ebben már volt üveg is. Az utóbbit nyitva hagyta és nagy léptekkel menetelt a hal felé. Onnan két irányban lépcső vezetett fel egy-egy folyosóig, amelyek a hálószobáké voltak.

Valahol az egyik folyosó közepén volt az ő szobája. Bement, de résnyire nyitva hagyta az ajtót, maga sem tudta miért. Az erkélyajtóhoz sétált, majd egy mozdulattal kitárta és kiment az erkélyre. Nem tudta meddig bámulta a csillagokat, de mikor megfordult és belépett az ajtón a szobájába, hirtelen Jungmin termett előtte és egy gyengéd csókba vonta. A következő, amire feleszmélt az az volt, hogy a fiúval feküdtek egy ágyban, éppen mélyen egymásba feledkezve és egy száj hagyta el az övét, majd fogak mélyedtek a nyakába és utána vért érzett a szájában, ezután minden elsötétedett előtte.

Mikor legközelebb magához tért, már világos volt. Ahogy kinyitotta a szemét, egy vörös rózsát látott meg a mellette lévő párnán, amire azonnal elmosolyodott, majd bevillantak a tegnap éjjel történtek foszlányai. Idegesen kapkodta a fejét, majd felemelte a takarót és akkor látta meg, teljesen meztelen. Hát tényleg nem álmodta? Megnyalta a száját és alvadt vért érzett meg rajta. Egyáltalán nem türelmetlenkedett, mert nagyon is jól tudta, hogy hamarosan ismét találkoznak és lehet hamarabb, mint várná.

2013. november 26., kedd

Maddening Affection - Pilot

Jan-t kiskora óta különös álmok gyötörték. Egy lepusztult és a világ elől elrejtett világról és a benne raboskodó vámpír hercegről, aki egy fának a rabja volt. Békésen aludta álmát és mozdulatlansága arról árulkodott, hogy talán már fel sem ébred.



Ahogy közelebb ment, meglátta az őröket, akik ügyeltek arra, hogy ne háborgassák. Nagyot nyelt, mielőtt tett néhány lépést, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a férfit és amikor megállt, nagyon meglepődött, hogy az őrök semmit sem reagáltak. Ismét nyelt egyet, majd lassan és megfontoltan tovább lépkedett a fához.

Alaposan végignézett a srácon és észre sem vette, hogy teljesen a bűvkörébe esett és megállíthatatlanul közeledik felé anélkül, hogy az a bizonyos belső hang figyelmeztetné a veszélyre. Bár hezitálva, de megtette az utolsó lépést. Olyan közel volt hozzá, hogy ha megakarta volna csókolni, csak lábujjhegyre kellett volna állnia és máris ajkaiba ütközött volna.

Felemelte kezeit, ujjaival és tenyerével először az arcán simított végig, majd a vállain és a mellkasa előtt keresztbe tett kezein, amiket a fa ágai szorosan a testéhez ölelt. Ágak kúsztak lassan a dereka köré és emelték fel, amikor a fiú szájából kicsordult néhány csepp vér. Hirtelen úrrá lett rajta a vágy és arra biztatta, hogy csókolja meg.

Nem teketóriázott, azt a kevés távolságot is bezárta közöttük ami volt és gyengéden összeérintette a szájukat. Egy zsebkendővel letisztogatta a vért mindkettejük szájáról, majd lassan távolodni kezdett, mikor az ágak elengedték.

Ezután rögtön fel is ébredt. Mikor felült, furcsa ízt érzett a szájában, de különösebben nem is törődött vele, inkább kikászálódott az ágyból és bement a fürdőbe. Mikor belenézett a tükörbe, akkor látta meg, hogy véres a szája széle és még nem alvadt meg teljesen. Gondolkodni kezdett, hogy nem-e egy vérrel teli zacskó kiszipolyozása után aludt-e el, de nem emlékezett semmi ilyenre és az ágy környékén sem talált semmi erre utaló nyomot, majd eszébe jutott az álma és ekkor nézett a kezében lévő véres zsebkendőre.

Különleges nap a mai. Ahogy leszáll az éj, eljön a vámpírok éjszakája. Bár álarcos bál lesz, mégis úgy érezte semmi kedve hozzá, valami mégis azt súgta, hogy menjen el.

Eközben a fa által rabul ejtett srác kinyitotta a szemeit és a társaira nézett, akik még mindig mellette álltak. Hiába kérte őket, hogy engedjék el, nem tették. Folyamatosan arra a bizonyos csókra gondolt, amit nemrég kapott. Erőt vett magán és egyetlen mozdulattal törte el az őt fogva tartó ágakat.

Mikor kinyitotta a szemeit, sötét volt és nem tudta hol van. Tapogatózni kezdett és akkor jött rá, hogy egy kriptában egy kőkoporsóban fekszik. Felemelte kezeit, neki nyomta a fedelének és elmozdította. Ahogy felült, félhomály volt a helyiségben és nemsokkal később társa is felébredt.